A nemi dysphoria az átlagos populációban körülbelül olyan gyakori, mint a zöld szem vagy a vörös haj (0,3%). A transzneműek egészségügyi ellátása képzett szakszemélyzetet igényel. Jelenleg hazánkban a transzegészségügyi alapellátás, illetve szakellátás egy fejlesztésre szoruló egészségügyi ágazat. Megfelelő továbbképzések nemzetközi szinten is nehezen érhetőek el, de mindenképp érdemes kiemelni az utóbbi években magas színvonalon szerveződő komplex transzegészségügyi oktatási rendszert, melyet a WPATH (World Professional Association of TRansgender Health) alakított ki szakemberek (különös tekintettel pszichiáterek, pszichológusok, háziorvosok, endokrinológusok és nemi megerősítő beavatkozást végző sebészeti ágazatok orvosai:sebészek, plasztikai sebészek, urológusok, nőgyógyászok, fül-orr-gégészek, stb) számára. E speciális nemzetközi képzés résztvevője Dr. Bordás Noémi is. Előbb említett világszervezet dolgozta ki és folyamatosan törekszik frissíteni a jelenleg legnépszerűbb és legelismertebb transzegészségügyi standardokat (WPATH Standard of Care). Hazánkban és nemzetközileg is probléma az irányelvek hiánya, de nem ez az egyetlen oka annak, hogy nehéz a pácienseknek támogató szakszemélyzetet találni. Sok specialista hivatkozik vallási vagy politikai okokra, jogi szabályozás problémaköreire, a tapasztalat hiányra vagy éppen a nem kellően szabályozott szakterület kapcsán a peres eljárásoktól való félelemre mikor a transzegészségügyi kezeléseket elutasítja. Az orvosok hivatásukból adódó segítő szándéka azt hiszem vitathatalan, így, ha rámutatunk arra a tudományosan is igazolt tényre, hogy az érintett transzneműek körülbelül 40%-a kísérel meg öngyilkosságot 30 éves korukig, és hogy ez az arány 50%-kal csökkenthető hormon terápiák beállításával vagy egyéb specifikus transzegyészségügyi elátással, úgy azt gondolom nem kérdéses, hogy a segítséget ettől a populációtól megtagadni nem etikus, rájuk nézve akár fatális is lehet.
Az alábbi fejezetek általános információközlés céljából íródtak. A részletes szakmai és tudományos témaáttekintés tervezés és kidolgozás alatt áll. Mint minden egészségügyi tudományág, így ez a terület is rohamos fejlődésen megy keresztül, így a leírtak időszakos bővítését, javítását hosszútávon tervezzük. Változtatásra vonatkozó tanácsokat a címünkre örömmel fogadunk. A nemi megerősítő beavatkozások kapcsán nem tudunk kitérni mindenre, ezért kérdések felmerülése esetén személyes konzultációt javaslunk egy témában jártas transzegészségügyi specialistával. A leírtak elsősorban nemi megerősítő műtéti témákkal foglalkoznak, de érintőlegesen foglalkozunk a felnőttkori transzegészségügyi cross-hormon terápiákkal, hiszen a nemi megerősítő műtétek mellett ezek feminizáló és masculinizáló hatása nem elhanyagolható és sokszor a hormonális elő – illetve utókezelés szerves része a műtétek körüli teendőknek. A leírtak a jogi és etikai problémákkal, mentál egészségüggyel, gyermekkori és serdülőkori transzneműséggel részletesen nem foglalkoznak.
Nemi megerősítő műtét
MtF vagy FtM transzneműség esetében a súlyos diszfória érzést mérsékelhetik a tranzíció különböző lépései: nem jogi elismertetése, cross-hormon terápia vagy az elvégzett nemi megerősítő műtétek stb. Orvosi szempontból céljuk az életminőség javítása, mely az érintett egyének esetében funkcionális, szociális és pszichoszexuális tényezők pozitiv változásában egyaránt megnyílvánulhat. FtM (Female-to-Male) nemi megerősítő műtétek az emlőeltávolítás és mellkas rekonstrukció, méh-és petefészek eltávolítás, péniszképzések: metoidioplasztika és neophalloplasztika és egyes esztétikai jellegű plasztikai sebészeti beavatkozások. MtF (Male-to-Female) nemi megerősítő műtétek a kétoldali hereeltávolítás, péniszamputáció és hüvelyképzés, emlő megnagyobbítás, arc- és egyéb esztétikai műtétek, hajbeültetések. A transzegészségügyi ellátás több pontján, így a műtétek tervezése során is érdemes kitérni a páciensek reprodukciós igényeire és lehetőségeire. Az operációk elvégzése előtt a beválogatás során leggyakrabban a World Professional Association for Transgender Healt (WPATH) Standard of Care (SOC) sebészeti kritériumrendszereit használják. Általánosságban, röviden és leegyszerűsítve elmondható, hogy a nemzetközi irányelvek szerint a mentálegészségügyi támogató szakvélemények és min. 1 év aktív hormonterápia vagy valós élettapasztalat az elvárt a nemiszerveket érintő beavatkozások előtt. Számos olyan műtét is van, ahol a megelőző hormonterápiát a kritériumrendszer nem említi (pl: arc műtétei vagy emlőeltávolítással járó mellkas rekonstrukciós műtétei stb). Fontos hozzátenni, hogy a nemzetközi kritériumrendszer leírt pontjain túl, egyes országokban, mint például hazánkban is, néhány műtét elvégzése előtt hagyományosan elvárt lehet más támogató szakvélemény megléte (urológia, nőgyógyászat, endokrinológia) vagy a nem jogi elismertetése, vagyis az új anyakönyvi kivonat és az új választott névre kiállított személyes okmányok beszerzése is. A sebészeti kritériumrendszer részletesebb ismertetése és az egyénre szabott lehetőségekről való tájékoztatás céljából a fent említett kiadvány témára vonatkozó fejezetein kívül személyes konzultációt javaslunk minden érintettnek egy transzegészségügyi specialistával. A nemzetközi irányelvek a nemi megerősítő műtétek sorrendiségében nem tesz javaslatot. Az irányelvek szerint a tranzíció során senki sem kötelezhető bizonyos műtétek elvégeztetésére, és későbbi műtéteik kötelező alapfeltételét sem képezheti egyik műtét sem, valamint etikai szempontból a jogi nem elismerése sem kötődhet egyik műtéti beavatkozás kötelezőszerű elvégeztetéséhez sem.
Nemi megerősítő műtétek során a komplex igények figyelembe vétele elengedhetetlen, így egyértelmű, hogy pusztán egyetlen sebészeti módszer alkalmazása nem lehet a siker kulcsa. Centrumok kialakítása elsődleges prioritás lenne nemzetközi és hazai szinten egyaránt, annak érdekében, hogy a transzegészségügyi ellátás minősége javulhasson. A transzegészségügyi sebészeti munkacsoport széleskörű rekonstrukciós tapasztalata, magas esetszáma, kellő számú szakmailag kompetens professzionális specialista bevonása, nemzetközi egységes irányelvek és kritériumrendszerek használata, más nemzetközi transzegészségügyi intézményekkel való kooperáció nagyon fontos tényezők a központok esetleges kialakításában.